A cikk a vaol.hu, Vas Megyei hírportál online oldalon jelent meg,
Írta: Kovács Ágnes

 

Pléh Csaba pszichológus és nyelvész professzor, akadémikus volt a vendége a Tudomány a kocsmában rendezvénysorozatnak.

A tudós Hankiss Elemérről, a híres szociológusról, irodalomtörténészről tartott előadást, akinek szellemi hagyatékát a kőszegi kampusz is gondozza.

Így ismerkedtek meg

Pléh Csaba személyes hangú előadásából kiderült, úgy ismerte meg Hankiss Elemért, hogy az egyetemen tanította a lányát. Könyveit ugyan ismerte, személyes barátságuk csak később kezdődött. Akkor, amikor Pléh a kandidátusi értekezésén dolgozott. A hetvenes években nem volt mindenkinek számítógépe, a kutatót Hankiss segítette azzal, hogy rendelkezésére bocsátott egy kompjutert. Kutatási területe a szövegemlékezet volt, dolgozatával arra kereste a választ, vajon „az irodalmi típusú struktúrák hogyan jelennek meg az emlékezetben”. Strukturális nyelvészeti tanulmánya Propp nyomdokain haladó szövegelemzés volt. Hankiss a munkahelyi védésének bizottsági tagja volt, később pedig a szerző kötetének bemutatóját vállalta magára. Pléh Csaba szellemi atyjaként tekint a szociológusra, úgy véli, Hankiss egy életen át képes volt arra, hogy megőrizze gyermeki nyitottságát, mindvégig rendületlenül hitt abban, hogy a humán tudományoknak kell iránytűként utat mutatni az embereknek. Örök strukturalista maradt és minden írása valódi esszé. A szó jelentéséhez igazodva egyfajta próba, próbálkozás valami új felfedezésére. A szociológus Pléh szerint Hankiss mindig paradoxonokat állított előtérbe, úgynevezett peremhelyzeteket avatott témává. Számos legenda kering a tudós személyiségéről, ezekből is idézett az előadó. Állítólag Hankiss, amikor irodalomtudományi nagydoktoriját védte, a fél tudományos élet arra fogadott, hogy ellene megy a dresszkódnak. Így is lett, farmerben és zakóban járult a bizottság elé. Nem volt egy zakós ember, mondta Pléh, nyeszlett bölcsész volt, aki mégis hihetetlen energiával kerekezett fel a hegyre a Stanford Egyetem kampuszán. Hankiss hetvenévesen is energikus és nyíltszívű volt. Egy éven át együtt kutattak Kaliforniában. Pléh Csaba szellemes anekdotáiból kiderült, ő maga nyerte meg a ki ette a legtöbb tabascot, és a ki kölcsönözte a legtöbb könyvet versenyt is, de közvetlenül utána Hankiss jött a sorban.

Ilyen volt mestere

A szociológus szerinte valódi apollói alkat volt, kifejezetten nőies férfi, hajlékony és érzékeny, de ez az érzékenység nála határozottsággal párosult. Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznia, milyen volt mestere, azt mondaná Hankiss az igazi szabad ember. A beszámoló különlegessége az volt, hogy Pléh Csaba egyetlen alkalommal sem beszélt múlt időben kollégájáról. Hankiss néhány éve bekövetkezett halála semmit nem változtat a kettejük barátságán. Az előadást követően megtudtuk, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének Hankiss gyűjteménye feldolgozásra vár. Pléh Csaba úgy véli, a kutatók előtt nagy munka áll, hiszen ezekből a kéziratokból kiderül, hogy a szerző hogyan kereste az összhangot a tudományos attitűd és az esszéisztikus hozzáállás között. Hogyan alakultak a szövegei, hogyan fésülte össze a gondolatait. A filológiai kutatás mellett feldolgozásra kerülhet így a szerző levelezésének egyész anyaga. A sok levél azért fontos, mert Hankiss az 1960-as évektől a 2000-es évekig folyamatos levelezési kapcsolatban állt a korabeli tudományos élettel. Hozzásegíthet ez a munka Magyarország megértéséhez. Megtudható, hogy a hivatalossággal való kapcsolataival, hogyan próbált egy párton kívüli, mindenki számára avantgarde értelmiségi módon „lavírozni” a különböző csapdák között. A munka során az is kiderülhet, hogy számára kik voltak a fontos kapcsolatok. Mérei Ferenc kulcsszereplő volt számára e tekintetben. Ő, aki egy korábbi nemzedék képviselője, aki 1956 után, miután kijött a börtönből, a korabeli értelmiség valódi „integratív mentorfigurájává” vált. Meg lehet majd tudni a kutatások eredményei alapján, hogy milyen szerepe volt az informális hálózatoknak a Kádár-korabeli értelmiség túlélési stratégiáiban. A professzort arról is kérdeztük, vajon van-e arról emléke, hogyan tekintett Hankiss Elemér a kőszegi kampusz létrehozásának tényére.

– Elemérnek fontos volt Kőszeg, hiszen már húsz évvel a halála előtt is nagyon erősen kapcsolódott Kőszeghez és Szombathelyhez. A Savaria University Pressnél jelentek meg könyvei, és tizenöt éven át a nyári egyetem kulcsszereplője volt. Pléh Csaba szerint a határmenti intézménynek komoly küldetéstudata van, ha össze kellene foglalnia a lényegét, azt mondaná, kétirányú a feladata. Egyrészt, van egy helyi küldetése és egy tágabb környezetre tett hatása is. Kőszeg és a környék értelmisége, érdeklődő ifjúsága számára rendezvényeket tud például létrehozni. Bemutatja a vezértémáit, olyanokat, mint például a kulturális kapcsolatok, a regionális együttműködések, a nyelvek és a különböző kultúrák hogyan alakulnak a Európában. Ez egyfajta nyitás lehet előadásokkal, vitafórummal. Persze minden ilyen intézménynek van egy nem helyi hivatása is, mondja Pléh. Szerinte újra fel kellene találnunk a szerzetesi kolostorok világát. Emberek számára ideiglenesen biztosítani kellene azt, hogy minden nehézségtől és pillanatnyi életszervezési gondoktól függetlenedve koncentrálni tudjanak valamire. Ezzel hozzanak létre új értékeket.

Romlott a kommunikáció

Ő maga tíz éve dolgozik egy a pszichológia történetét bemutató angol nyelvű könyvön. De a megértéstudomány tekintetében is szívesen osztja meg tapasztalatait az érdeklődőkkel. Szerinte az emberek napjainkban szándékosan zárják le a kommunikációs utakat, úgy érzik, jobban tudnak érvényesülni, ha csak és kizárólag a saját közösségükkel tárgyalnak. A kommunikációs helyzet az emberi csoportok között tehát a közelmúltban véleménye szerint jelentősen romlott. A közösségi hálózatok révén szintén gyengült, mert ezek csak a saját baráti körébe zárja az embert. A szerzetesi kampusz lehet a megoldás erre, hiszen ott a kutatók a könyvekkel bensőséges viszonyt ápolhatnának, de egymással nyitottan tárgyalhatnának.

 

A cikket ide kattintva a vaol.hu oldalán is elolvashatja.